16. Az utolsó hetek

ginger-juel-304607-unsplash.jpg Az elmúlt napokban rám jött megint, hogy szívesen írnék erre a blogra is, így egy rövid gondolkodás után, a korábbi kirohanásom ellenére megbeszéltem magammal, hogy miért is ne írjak, hogyha szeretnék. Ez a jó a terhességben, hogy az ember ráfoghat a hormonokra szinten mindent, a hangulatváltozásoktól kezdve a zabálási rohamokon keresztül, a folyamatos sírásig, mindent. Erre sajnos csak mostanában jöttem rá, eddig nem használtam ki a másállapotomat eléggé. A másik dolog, hogy azzal, hogy nem írtam, magammal is kitoltam, mert így sehol nem örökítettem meg az aktuális rinyálásomat, úgyhogy most a terhességem 2 hónapja feledésbe is merült. Ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyit és milyen gyakran írok majd ide, mert most van még időm, de Pötyike, akit időközben átneveztem Csimpinek, majd lesz róla szó, nem tudom, hogy mennyi időt hagy majd nekem az alkotómunkára.

Arról már meséltem, hogy Csimpi egy aktív gyerek. Többször előfordult, hogy nem tudtam elaludni miatta, mert annyit rugdosott meg mozgolódott odabent. Persze aranyos, meg cuki, meg biztos megijednék, ha hirtelen abbahagyná a mozgást, de amikor hóangyalt csinál a hasamban hajnal kettőkor, akkor éppen nem átszellemült mosollyal simogatom a pocakom, hogy milyen kis aranyos az én kicsinyem. Ezért kapta a Csimpi nevet, mert olyan mint egy kis csimpánz.

Július 7-re vagyok kiírva, szerintem július 4-én fog megszületni, a férjem szerint június 23-án, mondjuk egy kicsit én is hajlok a júniusra, de az első intuitív dátum az a júliusi volt, úgyhogy maradok annál. Sokan kérdezik, hogy félek-e a szüléstől, mókás látni a csillogó szemű, még nem szült nőket, lányokat, ahogy kérdezik, hogy vajon félek-e, emlékszem anno én is kérdeztem ilyet, és titkon örültem, hogy nem én állok pár héttel az esemény előtt.

Érdekes, hogy magától a görcsöktől, meg az egész tágulási folyamattól nem tartok, gondolom, hogy fájni fog, de tulajdonképpen az lenne az érdekes, ha nem fájna, mert egy három kilós gyereket kell kipréselni egy lyukon, amelyen az ember nem gondolná, hogy egy akkora vekni kifér. Ennek ellenére attól nem félek egyáltalán, egy természetes fájdalom lehet. Jobban tartok attól, hogy nagyon fog fájni a szülési sérüléseim ellátása, pedig nem olvasgattam a témában (csak egy kicsit, de felkavarodott a gyomrom), és amikor valaki az ezzel kapcsolatos élményeit akarta megosztani, rögtön megkértem, hogy ne mesélje el, úgyhogy ha esetleg kommentben megosztanál valami ilyesmit, akkor kérlek ne tedd, majd trécselünk róla, ha túl vagyok az egészen. Egyébként nehéz elkerülni a témát, mert akkor is, ha nem olvasok róla, néha váratlanul jön szembe egy-egy komment, és a negatív, fájdalmas tapasztalatait mindenki szereti, gondolom terápiás okokból megosztani.

Olyat is olvastam, hogy valaki érezte, ahogy a húsába vágtak a császármetszés során, mert nem hatott az érzéstelenítő, meg is kérdeztem a Hebammét a múlt heti látogatása alkalmával, hogy szerinte ilyen előfordulhat-e, mert a férjem statisztikai hozzáállása nem nyugtatott meg kellőképpen, mely szerint ilyen dolog talán a százezerből ha egyszer előfordul, én meg mondtam, hogy ha te vagy a százezredik, akkor baromira hidegen hagy, hogy a többi 99999 nőnek nem volt ilyen problémája. A Hebamme szerint ettől ne aggódjak, mert először megkarcolgatnak, hogy érzek-e valamit, ha arra nemet mondok, akkor vágnak egy kicsit és ha azt sem érzem, csak akkor kezdenek bele a gyermek kiemelésébe. (Személyes, vagy ismerős horrorsztoriját kéretik ugyancsak a szülésem után megosztani, amennyiben ilyen előfordult, de nagyon remélem, hogy senkinek sem kellett ilyesmit átélni.) Mindezek ellenére mondhatom, hogy nyugodtan állok a kihívás elébe, bár az sem nyugtat meg, hogy hány nő csinálta már meg előttem.

Én valahogy úgy érzem, mintha én lennék az első a világon, aki ezen átesik.

Május eleje óta nem dolgozom, ami tényleg jó, mert megint voltak vérzések, kinyílt, majd visszazáródott méhszáj, remélem a szülés alatt is fotocellás ajtóként funkcionál majd, ahogy lesüllyed a baba feje, az érzékelő pikk-pakk nyitja az ajtót. Most éppen lerövidült méhszáj, úgyhogy sokat kellett feküdnöm, de így a 36. hetet taposva már nem aggódom annyira a kicsi miatt, még két-három hét és már nem fog koraszülöttnek számítani. A legutóbbi mérésnél, két hete már 2300 gramm volt, de azóta nőtt a hasam, úgyhogy ő is biztos. Remélem azért olyan 3-3,2 kg-nál megáll a súlya, nem akarok egy 5 kilós fókabébit kinyomni. Pedig riogattak azzal, hogy magas embereknek nagyobb a csecsemője is, de szerencsére nem méretarányos az embrió az anya és az apa méretével, különben feltételezem, hogy az alacsonyabb emberek egereket szülnének, ha én meg egy egy méteres zsiráfbébit.

Bejelentkeztem a kórházba is, adtak listát, hogy mit pakoljak a kórházi táskámba, javasolt, hogy csomagoljon az ember nassolnivalót, mert lehetséges, hogy a szülésnek valamikor éjjel lesz vége, amikor a büfé zárva tart. Vettem is egy csomó csokit, meg kekszet, meg mogyorót, de hiba volt, mert azóta minden elfogyott, pedig eddig nem is kívántam az édességet annyira, mint korábban. Úgy látszik, ha karnyújtásnyira van, akkor azért hamar kikopik a konyhaszekrényből. Maradt egy csomag szőlőcukor, annak szerencsére még nem estem neki.

A bejelentkezés során, amíg várakoztam megint elkezdtem vérezni, már a tököm tele volt vele, egyrészt mert -szerencsére- mindig megállapítják, hogy a baba rendben van, de egyébként nem tudják miért vérzek, és mindezért például aznap 6 órát töltöttem a kórházban, de természetesen örülök, hogy nincs baj, csak az idegeskedés és a várakozás rossz, hogy már megint mi a fene van, és ez most komoly-e vagy megint csak ijesztgetés. No meg az egész elfecsérelt nap. A legutóbbi egyébként nem volt annyira hiábavaló, mert egy magyar orvoshoz kerültem, és olyan jó volt magyarul beszélni vele, és nagyon kedves is volt, meg óvatosan vizsgált meg, kérdeztem is, hogy szokott-e szülést levezetni a kórházban. Mondta, hogy igen, itt mindenki csinál mindent, úgyhogy úgy búcsúztam tőle, hogy remélem pont ő lesz beosztva a szülésemen.

Lehet családi szobát kivenni a kórházban, ez persze nem az alapellátás része, de ha van szabad hely, és nem csillagászati az összeg, akkor jó lenne, ha lehetne ilyet kérnünk, mert szerintem a férjemnek is jó lenne, ha nem a kis kórházi széken kellene üldögélnie az ágyam mellett a látogatási idő alatt, hanem ő is beköltözhetne három napra és kivehetné a részét az első napok eseményeiből.

Szegényke egyébként olyan sokszor idegesít. Mármint a férjem. Az a baj, hogy tulajdonképpen semmi különöset nem mondd, de valamivel mindig fel tud bosszantani, mindenre olyan érzékenyen reagálok. Mondjuk akkor, amikor más nőkhöz hasonlítgat. Például, hogy egyes nők mennyire szeretnek terhesek lenni. Tudja, hogy elméletben szeretem az állapotot, de annyi idegeskedéssel járt már a teherbe esés, a sok vérzés, mostanában fájások, a keresztcsontom -gondolom- tágulása, meg a nyitott méhszáj, hogy ezt a részét nem szeretem. Erre mondjuk azt válaszolja, hogy igen, de egyes nők azt mondják, hogy ez a legcsodálatosabb érzés a világon.*

Vagy amikor szerinte ő rengeteget segít nekem itthon. SEGÍT. Mondtam is neki, hogy hagyja ezt a szar múlt századi dumát, mert ráborítom a bio-ételmaradékos-kukát, nem egyedül lakom itt, és nem szeretnék a baba megszületése után egy háztartási robottá változni. Szeretek főzni, az alapanyagokat kiválogatni, megvenni, Csimpit ellátni, játszani vele, babusgatni, de az egész napos takarítás, mosás, teregetés, pakolás nem fogja különösebben kielégíteni az önmegvalósításra való törekvésem. Akkor sem, ha ő meg sokat dolgozik. Mintha én nem dolgoztam volna sokat, és most is csak azért meresztem a valagam itthon, mert el vagyok foglalva a gyerek növesztésével. Persze nem drámai a helyzet köztünk, csak látom, hogy ez már megint egy olyan topik lesz, amelyet még virágba borulása előtt kezelnem kell, nehogy abban a tévhitben éljen a szerelmem, hogy ezentúl a porszívózás, vagy a koszos edények elmosogatása kizárólagosan az én feladatom lesz.

Ennek ellenére a fészekrakó ösztön nálam is megjelent, találtam egy porszívóhoz csatlakoztatható mini kefét, amellyel sikerült mindent morzsát kiszívnom a sütőajtó holtteréből, aztán a parkettaszegélyeket is gyorsan leporszívóztam vele, meg próbáltam a radiátor mögött is, de oda valami más módszert kell kitalálnom, mert a varázskefe nem fért be. Mindenesetre nagyon örültem a kis kefémnek.

Érdekes, hogy milyen érzékeny lettem, mindenen elsírom magam. Nézünk egy filmet, ahol felvették a lányt az egyetemre és a szülők örülnek. Szokásos nyálas amerikai film, én meg csak azt érzem, hogy milyen büszkék lehetnek a szülők a lányukra. Dokumentumfilm a venezuelai diktatúráról. Folyik a könnyem, hogy nincs mit enniük, és az antibiotikumot is a feketepiacról kell beszerezniük, ha egyáltalán be tudják. Olvasom az interneten az egyes frankfurti kórházak értékelését. Későn kapok észbe, hogy nem kellene azt a kommentet elolvasnom, de addigra már beszippant az anyuka története, akinek a gyereke pár nappal a szülés előtt egyszerűen meghalt a hasában. Milyen rossz lehetett neki a halott a babát megszülni. Arról írt, hogy mennyire hálás a kórháznak, a dolgozóknak, hogy annyira kedvesen és finoman álltak hozzájuk. Én már hangosan sírok, a férjem kicsit szkeptikusan méreget, nem vagyok egy sírós, nyafogós típus általában. Megnyugtat, hogy a mi gyerekünk erős mint egy bika, ne aggódjak. Eddig sem volt nehéz, hogy beleéljem magam emberek helyzetébe, de most úgy érzem, mintha egy az egyben belelépnék valaki fájdalmába, annyira intenzíven élem meg az összes érzést.

Kimostam és kivasaltam Csimpi ruháit, meg méret szerint szétválogattam, nincs túl sok ruhája, de azt szerencsére amúgy is gyorsan be lehet majd szerezni, ha kifogynánk. Pelenkát még mindig nem vettem, mert szemezek a mosható pelenkával mint opcióval, bár nem tudom, hogy mennyire környezetbarát a folyamatos mosás és vízhasználat. Viszont zavar a rengeteg eldobható pelenka, meg a tény, hogy 400 év alatt bomlanak le.

Mostanában megőrülök a palacsintáért, már kétszer is csináltam egy héten belül, és az volt az elmúlt 5 évben a harmadik alkalom. Gyümölcspürék, zöldségek is jöhetnek minden mennyiségben és a görögdinnye.

Jelentkezem még.

Kép:ginger juel on Unsplash

*Nem érdekel, hogy azegyesnők hogyan érezték magukat, mondhatnám, hogy sz.rok rá magasról.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetibaba.blog.hu/api/trackback/id/tr3514022472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2018.06.04. 17:27:52

Ó, ez jó volt és klassz, hogy visszatértél! Meg minden amit írtál, újra Te vagy. A Csimpi egyébként kicsit sem lojális Majom néven már nálunk is működik a családban. Egyébként igen, egyelőre pont semmi értelmeset nem lehet tőle csinálni, ha vele vagyunk. Úgyhogy kemény kézzel a szabadidőd beosztásában, naplóban vezetve, számontartva. :-D

Enikő Menczel · http://youaremycupoftea.blog.hu/ 2018.06.05. 08:58:45

Én is gondolkodom a mosható pelenkán, de szerintem az eldobhatóssal kezdek majd, aztán megpróbálom, ha profi leszek a pelenkázásban. :) Jó volt olvasni!

gabuschka 2018.06.07. 11:41:24

@sellőlány: Sokan mondták, hogy a legeleje még könnyű, az ember magára köti a kis majmocskáját, aki békésen alszik majd a mellkasán. Kíváncsi leszek. :-)

gabuschka 2018.06.07. 11:46:21

@Enikő Menczel: Elkezdtem nagyon sokat olvasni a témában, és igazából minél többet tudok, annál egyszerűbbnek tűnik az egész. Ezt a linket most találtam magyarul, sok minden le van benne írva. www.okolurko.hu/peluskodex

Rákerestem német oldalakon is, ott is találtam hasznos blogot és webshopot. Elsőre nagy kiadás, mert olyan 500 euró a csomag, de mindenhol azt írják, hogy mire vége a pelusos időszaknak, addigra eldobhatósból kétszer-háromszor annyit fizet ki az ember. De nekem inkább a környezetre gyakorolt hatása miatt lenne érdekes. Szerintem én ezzel indítok majd, és még mindig válthatok eldobhatóra, ha nem jönne be.

sellőlány 2018.06.07. 19:07:38

@gabuschka: Kívánom, hogy nálatok is így legyen! :-)

sellőlány 2018.06.07. 19:11:49

@gabuschka: A moshatóról csak annyit, hogy vegyél mintadarabot többféléből és teszteld le, melyik szabása, anyaga jön be jobban. Tényleg nagy különbségek vannak! Ha ez kiderül, ruházz csak be a csomagra.

Hmfc 2018.06.09. 19:23:26

Szia!:) Nem tudom ki, hogy volt vele, de én a vajúdás-szülés-2 óra a bábaval együtt után nem egy falatkát de egy fél marhát fel tudtam volna falni! Ugyanis ennyi fizikai megterhelés közben az evés az utolsó ami az ember eszébe jut. Azt javaslom tehát hogy amikor eljön az idő akkor a kedvenc italodat (pl hideg rostos narancslé) és egy gigaszendvicset tocsogós rántott hússal tegyél be mert a szülés után egy marék mogyorótól a falra fogsz mászni:) Ha pedig esetleg szülés után szorulással küzdesz arra pedig napi két-három evőkanál étolaj segít.
Ez az én tanácsom:)
A kórházban egyébként 1 nappal a szülés után a nővérkék elküldtek mindenkit tusolni és sminkelni is, a smink azt mondták nagyon fontos hogy szépnek érezzük magunkat ennyi meló után:)

Naschkatze (Mostindien / CH) 2018.06.12. 01:40:53

Jaj de jó, h visszatértél! :-)
A férjeknek ez amúgy a fixa ideájuk, h a feleségek otthon "semmit" sem csinálnak... mert a gyereknevelés az nem munka... bezzeg ők napi 10 órában nyomják a szalag mellett a gyárban...:-)

gabuschka 2018.06.15. 11:40:35

@sellőlány: Az lesz, de sikerült túlinformálnom magam, lehet nem kellett volna egy nap alatt 4 videótréninget végig néznem, mert most golyózik a szemem, ha a mosható pelenka/Stoffwindeln szó megjelenik előttem. :-) Jövő héten veszek majd 1-2 típust, de csak próbának, és ha jó, akkor belevágok. A szomszéd pont tegnap dobta ki a pelenka kukájából a szerintem heti adag kakis pelenkát, mert ahogy felnyitottam a fedelét majdnem rosszul lettem a szagtól. Akkor megint éreztem, hogy motiválva vagyok a moshatóra, nem akarom a kakát kerülgetni a lakásban, majd a kerti kukában.

@Hmfc: Tocsogós rántotthúsos szendvics. :-D Ez jó!! Lehet, hogy majd ugrasztom a férjem amikor végeztünk, hogy hozzon valami normális kaját, én sem gondolom, hogy a mogyorótól majd jóllakom, de a szendvicset nehéz előre becsomagolni a táskámba. Köszönöm a tippet is az olajjal, biztos hasznos lesz, senki nem akar erőlködni egy szülés után.. :-)

@Naschkatze (Mostindien / CH): Mióta írtam egy kicsit megemberelte magát, remélem így is marad. Csodálkoztam is, lehet elolvasta a blogom. :-)

sellőlány 2018.06.15. 15:45:48

Nekem is fura, hogy a szaros pelusok a kommunális szemétben végzik. (Ahogy a menstruációs betétek is, noha a vér alapból veszélyes hulladéknak számít...) Viszont a mosható pelus reciklálható betétjét dobhatod a wc-be is. Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid lesznek.

gabuschka 2018.06.22. 22:04:30

@sellőlány: a pelust végre megrendeltem, már csak a tesztalanynak kell belecsinálnia. Biztos be fogok számolni a véleményemről.

sellőlány 2018.06.23. 15:02:48

@gabuschka: Hehe, ma reggel az volt az első gondolatom, hogy 23-a van! :-) De ezek szerint Csimpi még jól érzi magát bent. Figyellek itt és instán is. Remélem, lesz még poszt, mielőtt nagyon elfoglalt leszel.

Heti Baba

A Frankfurti mesék blog "kistestvére", mikroblog a lombikos tapasztalatainkról. Előzmények, fogantatás, terhesség és szülés.

Friss topikok

süti beállítások módosítása