21. Az első hónap - nem egészen az

 damon-lam-1230279-unsplash1.jpg

"Mozgalmas egy hónap van mögöttünk, nagyjából egy hónapja ilyenkor a szülés után pár órával csodáltam a kórházi tologatós lavórban Logant, hogy nahát, ő az én kisfiam.

A szülés után két éjszakát maradtunk a kórházban. Az ott-tartózkodás legnagyobb előnye egyben hátránya az volt, hogy a látogatók, hozzátartozók szabadon jöhettek be bármikor a szobába. Annak mindenki örült, hogy a saját férje, anyukája, vagy mint a második szobatársam esetében, az egész család benyomoroghatott a szobájába, ám annak kevésbé, hogy mások hozzátartozója is beköltözött hozzájuk.

Az elmúlt egy hónapban fenekestül felfordult az életünk. Ez elég klisének hangzik tudom, mindenki ezt mondja, akinek már van gyereke, de valóban így van, viszont egyáltalán nem bánom. Nem kellemetlen a változás annak ellenére sem, hogy a testem, és a lelkem, amelyek eddig hozzám tartoztak, hirtelen bekerültek a közösbe."

Nos itt az ékes bizonyítéka annak, hogy én próbálkoztam, és szerettem volna írni, de egészen mostanáig ez lehetetlen volt Logan mellett. A harmadik héten indultunk a hasfájós témával, mondták no para, max a 12. hétig tart, a kivétel erősíti a szabályt, nálunk 4,5 hónapos korában csitult. A hasfájást leváltotta a foga, sajnálom is szegényt, ez az első év elég nehéz szegény babáknak.

Ezt a posztot valamikor a szülős írás után kezdtem el, és hát úgy is maradt, nem sikerült befejeznem. A hetet viszont az írásnak fogom dedikálni, készül egy tornázós videós-írásos anyag, és egy, még nem tudom milyen címet adok neki, de egy felsorolásos, tapasztalatmegosztós bejegyzés az első hónapokról. Az remélem vicces lesz, mostanában kezdem visszanyerni derűs természetemet, de majd mesélek erről is.

Remélem mindenki jól van, és készül a karácsonyra, azért ne lihegjétek túl, jó lesz az úgy ahogy van. Nálunk először lesz igazi karácsonyfa és nem csak a 15 centis mini asztali fenyőmet díszítem fel, kiguglizom, hogy mi legyen a menü, remélem megérkezik Logan karácsonyi ajándéka, a 4 darab rugdalózó, abból az egyik "My first Christmas" felirattal, abban majd cuki fotókat csinálunk. Azt még eldöntöm, hogy szeretnék-e szerepelni rajta, mert igencsak megviselt lettem az elmúlt hónapokban, de milyen lenne már, ha a gyerek anyja nem szerepelne a képeken.

Szóval stay tuned, köszönöm, hogy itt vagy és olvasol!

Amíg kitalálom, hogy a két blogot hogyan kombinálom újra, és milyen név alatt fut majd, addig ezeket a bejegyzéseket is megosztom a Frankfurti mesék FB oldalon, kivéve ezt a mait, mert ez olyan kis rövid izéke lett.

 

Kép:Damon Lam on Unsplash

A bejegyzés trackback címe:

https://hetibaba.blog.hu/api/trackback/id/tr2314189311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Naschkatze (Mostindien / CH) 2018.12.26. 22:00:55

Örülök neki, h visszatértél... :-)

Heti Baba

A Frankfurti mesék blog "kistestvére", mikroblog a lombikos tapasztalatainkról. Előzmények, fogantatás, terhesség és szülés.

Friss topikok

süti beállítások módosítása