19. Fahéjas fokhagyma csilivel, avagy Csimpi szülihetet tart

gaelle-marcel-324884-unsplash.jpgA legutolsó írás óta eltelt közel 10 nap, azt hittem hogy ma már a szülésemről fogok itt regélni és nem gasztro bejegyzéssel jelentkezem. De Csimpi máshogy gondolja, a kis huncut jól elvan bent. Miután 9 hónapig folyamatosan ijesztgetett, vagyis nem mindig ő, hanem a saját testem is, az elmúlt 4 hétben mintha rájött volna, hogy tulajdonképpen milyen kényelmes odabent, és minek siessen kifelé.

Mondják azt is, hogy első gyerek, meg fiú is, a fiúk meg már csak ilyenek a népi megfigyelések alapján, először nem akarnak kijönni, aztán meg mindig vissza akarnak menni. Mondta ezt a férjem tantéja, aki biztos tudja miről beszél, mert két férje is volt, két fia, és három fiú unokája is van.

Holnap kezdik a szülés beindítását, erről fogok kicsit mesélni, de ma inkább az információ rögzítésén mint a mondanivalóm gördülékeny és humoros megfogalmazásán lesz a hangsúly, mert szeretném gyorsan megörökíteni, hogy mi történt az elmúlt pár napban.

Július 7-re voltam kiírva, de ugye két héttel előtte és két héttel utána még teljesen normális a szülés, habár mi a lombik miatt pontosan tudjuk, hogy Csimpi 2017. október 13-án vagy 14-én fogant meg a csészében, úgyhogy július 7-re ő már egy készre sült kisbaba volt, de hát ki mondta, hogy neki ki kell jönnie mire kész lett. Én is szerettem régebben, amíg fürdőkádas lakásban éltem, kicsit tovább is áztatni magam mint ahogy az javallott volt.

Miután eltelt a múlt hétvége gyerek nékül, hétfőn ismét megjelentem az orvosomnál, a praxisban, és onnantól kezdve minden másnap is. Az asszisztens minden alkalommal félig vicceskedve csúnyán nézett rám, hogy mit csinálok még itt, mintha legalábbis rajtam múlna, hogy nem született meg a baba. Minden alkalommal szívhangot néztek, majd mehettem is. Szerencsére Csimpi jól volt minden alkalommal. Pénteken mondták, akkor voltam 6 nappal a kiírt dátum után, hogy vasárnap menjek be a kórházba, és ott csináltassam meg a következő CTG-t (gyerek szívhangját mérő műszer). Azt hittem, hogy ott is csak egy gyors CTG lesz, aztán mehetünk, de az orvost is meg kellett várni, aki megvizsgált. Ide készülhettünk volna valami szendviccsel, mert két órát kellett várni, ez mondjuk nem lepett meg vasárnap lévén.

Telefonálni kellett vasárnap reggel az időpont miatt, hogy ne menjünk oda akkor, amikor mondjuk 6 nő szül egyszerre. Nagyon kedvesek voltak a telefonban, meg is jelentünk 11 órakor. Rögtön bementünk az egyik szobába, rámkötötték a a CTG-t, közben elmondta a Hebamme, hogy ma ha részemről is rendben van, akkor kitapintaná az ujjával, hogy mennyire vagyok nyitva, mi újság a méhszájam tájékán, megpróbálna egy ujjal már áthaladni rajta és közben a nyákdugót (a méhszájat a terhesség alatt beborító és védő nyálkaréteget) az ujjával kicsit fellazítani. Emellett adna nekem egy filter vasfű teát és olajat, ezek gyógynövények, amelyeknek fájást beindító hatásuk is van. Megcsinált mindent, bár elég mini keze volt, úgyhogy a két öklömet a fenekem alá kellett tenni, és előre billenteni a medencémet, hogy felérjen egészen. Egy centire voltam nyitva, viszont a méhszáj 1.5-2 centiméter vastag volt még, hát baromira nem úgy nézett ki, mint szülés előtt kellene. Utána mondta, hogy akkor most várjunk a doktornőre, így akkor esett le, hogy ezt nem úsztuk meg ma ennyivel, most jön a várakozás. (A sürgős eseteket mindig előre veszik, és egy kórházban mindig vannak sürgős esetek, ezért a minimum 1 órás várakozás).

Végül csak szólított a doktornő, érdekes, egy fejkendő volt a hajára tekerve, olyan afrikai stílusban, azt hittem valami vallási dolog lehetett, de a férjem szerint valószínű csak rasztahaja volt. Na de a lényeg. Megvizsgált ultrahanggal, megnézte a szívhangot, mindent rendben talált. Csimpi erős mint egy bivaly.

Mondta, hogy hétfőn menjek vissza a praxisba egy újabb CTG-re, mert mostantól naponta monitorozzák a babát, kedden pedig kórházi csomagostul jelenjek meg ismét náluk, mert elkezdjük a szülés beindítását. Viszont addig is adott pár tennivalót, miszerint egyek sok csípőset, hagymát, fokhagymát, fahéjat is rengeteget, de nehogy belélegezzem, mert az bajt okozhat, este egy pohár bort is ihatok, sétáljak sokat, igyam meg a teát amit adtak és kenegessem a hasam az olajjal. Mondtam is a férjemnek, hogy nem tudom mi lesz a következő tipp, talán fekete macskát áldozni teliholdkor, szerinte inkább holdtöltekor háromszor megpördülni a tengelyem körül. Egyébként elég spirituális vagyok, és nem bánom, hogy nem ajtóstul rontanak a házba, hanem szépen finoman avatkoznak be, de a gyerekünket nem hatotta meg egy gyógytea pár gerezd fokhagymával. A kórházból hazafelé elfogyasztott csípős indiai kaját meg kifejezetten szerette, mondták is a családtagok, hogy hát ezért nem jön ki, tudja, hogy majd csak a vacak anyatejet adom neki, és várhat jó pár hónapot mire normális kaját is kap.

Én még attól féltem, hogy az elfogyasztott kukoricát fogom kipakolni szülés közben, de az igazából semmi ahhoz a szaghoz képest, amelyet éppen most magamból árasztok... Vörösboros fahéjas fokhagyma.

Szóval innentől kezdve, azaz holnaptól indul a szülihét Csimpinek. Délelőtt kórházi táskástul kell megjelennem a kórházban, hogy felhelyezzenek valami Stäbschen-t, azaz egy kis rudacskát, egy tampon szerű valamit a méhbe, amelynek az a szerepe, hogy a nedvességet magába szívva manuálisan kezdje el a méhszájamat tágítani, az ún. érését segítse. Ezzel még haza lehet egyébként menni, a táskát csak azért kell vinni, ha esetleg hirtelen beindulna a szülés, akkor ne kelljen az apukának hazarohangálnia érte. Ha nem, akkor holnap, kedden hazajövünk, és várunk tovább de akkor már a Fischstäbschen-nel (Halrudacskával)a méhemben.

24 óra múlva kell visszamenni, kivéve ha beindul a szülés, mert akkor hamarabb. Ha nem, akkor szerdán már bent kell maradnom mindenképpen, akkor kezdünk méhszájtágító zselével, amelyet mint a neve is mondja, a méhszájra kennek fel és azzal már nem engednek haza. Nagyjából cseppenként adagolják majd és várunk, hogy legyen valami, kezdjek el tágulni, vagy fájni.

Ezzel pontosan nem tudom, hogy meddig játszunk majd, de a végén jön a hormon, amit azért szeretnek elkerülni, mert az annyira radikális, hogy sok nőnél egy állandó fájás alakul ki, amelytől bestresszel a baba, és többnyire császármetszés lesz a vége.

Mondta is a doktornő, hogy ha nem akarjuk, hogy megőrjítsen a család, akkor mondjuk nekik, hogy egy héten belül lesz gyerek, mert a szülésbeindítás már nem olyan mint a nyolcvanas években, hogy egy nap alatt ott a baba. Én elmagyaráztam mindenkinek mindent, hogy mik a lépések, mert nem tudom, hogy az elkövetkezendő napokban mennyire tudok kommunikálni majd. Meg ide is leírtam.

Szóval itt tartunk, holnap nekiállunk Csimpi szülihetének. Mostanában hallottam és láttam párszor, hogy divat lett születésNAP helyett születésHETET tartani, azaz a születésnapod hetén minden nap ünnepeltetni magad, vagy találkozókat szervezni, vagy  csak felhasználni arra, hogy naponta ihass bűntudat nélkül. Egyébként nekem lesz pénteken születésnapom, de Csimpi elhappolta előlem a szülihetemet, annak ellenére, hogy a kifejezés az tuti, hogy nem az egy héten keresztül való megszületést takarja. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy ő valamit félreértett.

Szerencsére még mindig nyugodt vagyok, valahogy és valamikor csak kijön már ez a gyerek, bár nem bánnám, ha nem egy hétig tartana. Mindenesetre a tudat megnyugtat, hogy ő jól van bent.

Legközelebb azt hiszem biztosan mondhatom, hogy a szülés után jelentkezem, de az még képlékeny, hogy ez mikor lesz.

Kép: Gaelle Marcel/ Unsplash

A bejegyzés trackback címe:

https://hetibaba.blog.hu/api/trackback/id/tr5214116129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sellőlány 2018.07.17. 01:04:26

Na, hát kb. ez volt a tippem vajákos módszer hatásaival kapcsolatban. :-) A kisfiad most már tuti, hogy igazi brasileiro lesz. Csodás az is, ahogy ráhangolódtál erre a nyugis ritmusra. Én már szétkaptam volna a kórházat. :-D

Naschkatze (Mostindien / CH) 2018.08.04. 22:07:39

Valami miatt nem tudtam írni eddig... de gondolom azóta már megszületett Csimpi. Bár, ha a brazil oldalát nézzük, akkor felőle akár születéshónap is lehetne...

Heti Baba

A Frankfurti mesék blog "kistestvére", mikroblog a lombikos tapasztalatainkról. Előzmények, fogantatás, terhesség és szülés.

Friss topikok

süti beállítások módosítása