Mármint Pötyike. Mióta megírtam, hogy mindig aggódom, ha napokig nem érzem, azóta folyamatosan ugrándozik, forgolódik meg rugdal. Mintha így akarná a tudtomra adni, hogy anya/mama (még nem döntöttem el, hogy hogyan akarom magam nevezni), ne aggódj, itt vagyok! És hogy biztosan elhidd, trambulinnak használom a húgyhólyagod, azt biztos megérzed majd.

Milyen figyelmes kisfiú.

Általában olyan érzés, mintha egy felnőtt ember ujja böködné a hasam belülről, de van amikor kifeszíti magát, az annyira nem kényelmes, meg az is előfordul, hogy olyan mintha csak a beleim mozgolódnának, de többnyire az is ő.

Pénteken este egy munkahelyi rendezvényen dolgoztunk, akkor nem éreztem semmit, mert annyit rohangáltam. Valószínű, hogy aludhatott is, és csak arra ébredt fel, amikor az egyik szünetben énekeltek és zenéltek. Nagyon tetszett neki az énekesnő hangja. Nem tudom milyen stílusban énekelt, de Pötyike boxolgatott egy kicsit.

Reggelente is szeret már hamar felkelni, hat óra környékén már megy a boxolás, de erre még nem szoktam felébredni, de ha már fent vagyok, akkor érzem.

Esténként is nagyon aktív, már kívülről is szoktam látni, nem csak érezni, sőt már a férjem is érezte.

Ha éhes vagyok is szól, hogy hé, mi van már, és ha ettem, akkor is mozog egy kicsit. De azért nem mindig, nehogy már most kiismerjem, mielőtt megszületne.

A 24. héten járok, bőven benne a hatodik hónapban, azért mostmár nem tudom letagadni a hasam, bár még simán kezelhető a mérete, nem zavar semmiben. Ami egyedül fura, hogy olyan mintha nem lenne hasizmom. Nehéz felülni, nem tudok igazán segíteni, mert az nem esik túl jól, ha a hasizmaimat akarom rá használni.

Igaz a szülés még egyelőre messze van, de nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Többnyire úgy állok hozzá, hogy megcsináljuk, jó lesz, hamar lesz, érdekes lesz, örülök, hogy megtapasztalhatom. Elalvás előtt viszont sokszor belémhasít a félelem, hogy mi fog történni, mennyire fog fájni, mit fognak vágni meg varrni és akkor a császárról még nem is beszéltem. Tegnap a férjemnek is elmondtam, hogy olyan rossz, hogy elalvás előtt ilyen horrorfilmeket játszok le magamnak.

A férjem nyugtató elmélete az volt, hogy ez csak egy nap, aztán vége, meg hogy gondoljak bele, a Földön mint a hét milliárd embert megszülte valaki, mennyire sokan megcsinálták. Igazából még használt is, tényleg megnyugtatott.

Jövő héten megyek a cukortesztre és az első ctg-re, bár nem tudom minek akarnak már most fájásokat mérni.