Nem szép dolog ezt tennem a hűséges Olvasókkal, de ez a mai lesz a Heti Babán egy ideig az utolsó bejegyzés.

Az utóbbi hetekben egyre inkább azt éreztem, hogy a jövőben nem szeretném megosztani a babavárást, legalábbis nem ilyen mélységben és rendszerességgel. Érdekes, hogy amíg csak magamról, az én életemről volt szó, szerettem írni a kis történeteinket, de Pötyivel kapcsolatban folyamatosan bennem motoszkált, hogy vajon helyes-e, hogy még meg sem született, de már így is mennyien belelátnak az életébe.

Igaz, egyelőre többnyire magamról és a terhességemről írok, de ez óhatatlanul majd oda vezet, hogy a kis utódról is mesélek amint megérkezett. Az meg valahogy most nem esik jól, nem tartom helyesnek. A másik dolog, hogy amikor mesélek, megosztom az életünket, egyben lehetőséget is adok minden Olvasónak, hogy hozzászóljon, véleményt nyilvánítson, amely természetes velejárója a blogolásnak. Szeretem is a normális hangvételű kommenteket, a nem normálisakat meg már megtanultam kezelni, legalábbis azt gondoltam.

A babánkkal kapcsolatban megint nehezen viselem ha bárki bármi rosszat mond, vagy csak nem gondolkodik, és úgy beszél, ezért is döntöttünk úgy, hogy olyan keveset osztunk csak meg a kicsiről, amennyit még biztonságosnak találunk. Mármint a megjegyzést eleresztő emberre nézve biztonságosnak, mert legszívesebben egy mérges anyamedveként taposnám ki a belét és szaggatnám szana-széjjel azokat, akik valami rosszat merészelnek mondani. Vagy gondolni.

Már ott megjártuk a férjemmel, de főleg ő, hogy elmondta több ismerősének és kollégájának, hogy mi lesz a baba neve. Én elővigyázatos voltam, mert a legjobb barátnőm tapasztalataiból okulva, magamtól senkinek sem mondtam, ha pedig megkérdezték, akkor vagy elmismásoltam a választ, vagy ha úgy ítéltem meg, hogy a másik oldal elég intelligens ahhoz, hogy tiszteletbe tartsa a döntésünket, akkor elmondtam. Érdekes módon én a családon belül kaptam csak érdekes hozzászólásokat, a barátaim normálisan álltak a dologhoz. A férjem már kevésbé volt szerencsés, meg is kapta mindenkitől a véleményét, bosszantott minket, hogy a saját gyerekünk nevét folyamatosan el kell fogadtatnunk másokkal, el kell magyaráznunk, hogy miért ezt a nevet választottuk.

Éppen ezért mondtam neki, ha valaki legközelebb megkérdezi, hogy mi lesz a gyerek keresztneve, akkor majd azt mondjuk, hogy kettőt is adunk neki: Hannibal Lecter.

(Egyébként egy angol/skót/ausztrál eredetű nevet választottunk, amelyet minden általunk beszélt nyelven és hozzánk kapcsolódó országban ugyanúgy ejtenek ki, de valóban nem lesz sem Lajoska, sem Pedro és Jürgen sem.)

Szóval mivel láttam, hogy mennyire mérges lettem némelyik családtagomra és ismerősre, kollégára, amikor direkt, vagy indirekt módon kifejezte a véleményét, eldöntöttem, abbahagyon a blog írását. A későbbieket meg majd eldöntöm, hogy hol és mennyit osztok meg.

Remélem, hogy megérthető a döntésem, és köszönöm, hogy olvastad a Heti Babát! A továbbiakban mint ahogy korábban is, a Frankfurti mesék blogon leszek csak aktív.

Kép: innen