Ma először mutatott a mérleg 90 kilót, bár nem reggel mentem orvoshoz, így biztos több kilónyi étel ült a gyomromban. A férjem persze rögtön igazi férfi módjára ráérezve arra, hogy csak egy kis buksisimire vágyom, hogy nem is vagy kövér kedvesem, természetesen nem ezt mondta, hanem, hogy: Mégis hány kiló akarsz lenni? Akkora vagy mint én, terhes is, és csirke lábaid sincsenek.

Tulajdonképpen igaza van, de ettől még nem éreztem kevésbé súlyosnak magam.Egyébként a gyerek tök jófej, mert hiába vagyok kívánós, legtöbbször a friss zöldségeket és gyümölcsöket kívánom meg. Vigyáz a muti vonalaira. Pár hete már lecsengett a narancs szezon nálam, mostanában már rá sem tudok nézni, helyette visszatért az alma és minden ami friss és zamatos. Három hete leálltam a csokival is, nem akartam drasztikus lenni, ezért először csak a csokit zártam ki, de azt is csak a csomagolt formájában meg a többi kész édességet (kekszeket, nápolyit, táblás csokit és szeleteket), jégkrémet vagy tejes édességeket amúgy sem tudok enni. Ettől függetlenül mivel mostanában állandóan müzlit kívánok, abból van, hogy csokisat eszem, vagy néha egy szelet süteményt. Ez így egy átlag édességfogyasztónak nem tűnhet drasztikus változásnak, de nekem napi 1-2 Snickers, kekszek, este egy fél doboz jégrém, vagy fél tábla csoki volt a szokásos napi adagom. És ez csak az amire emlékszem, nem tudom mennyit nassolhattam úgy, hogy nem is emlékszem rá. Helyette esténként répát rágcsálok, vagy csinálok zabkását magokkal, fagyasztott gyümölcsökkel keverem össze, és rácsorgatok egy kis mézet. Látszik, hogy nem radikális a változás, de jóval kevesebb mint korábban. Az első héten folyamatosan éhes voltam, innen is gondoltam, hogy rengeteg kalóriát vihettem be édességekkel.

Valahogy a terhességem óta jobban figyelek magamra, eljárok gyakrabban úszni is, és igyekszem azt enni, amit megkívánok. A másik, hogy a súlyomra is szeretnék figyelni, most jön majd az igazi hízós időszak, azt meg nem akarom extra kalóriákkal megtámogatni.

Ma elmentem a második trimeszteres ultrahangra, ahol megnézték Pötyikét (ultrahangkép a répa mögött elrejtve), minden rendben van. Ez egy ún. Organscreening volt, megnézték a szerveit és úgy tűnik, hogy szépen fejlődik, eddig minden oké. Nagyon vicces volt, mert egyszer úgy feküdt a hasamban, hogy a két lábát felemelte az arca elé, mintha be akarná kapni a lábujjait, nem is értettem, hogy hogyan fér el. Már 26-28 cm hosszú és 520 gramm.

Érdekes érzés a várakozás, néha azt érzem, hogy olyan sokára lesz július, soha nem lesz itt velünk, máskor meg azt, hogy 3 év terhesség sem lenne elég, hogy felkészüljünk arra, ami vár minket. Valakinek az anyukája és apukája leszünk, tőlünk fog függeni legalábbis az első időszakban. Izgalmas és ijesztő is egyben.

Elkezdtődött a terhességi demencia is nálam, bár kisebb mértékben ez eddig is előfordult. Van, hogy mesélek valamit, és a mondat közepén elfelejtem, hogy mit is akarok mondani. Vagy ami nagyon bosszantó, hogy például elindulok a fürdőszobába az izzadásgátlómért, de mire odaérek már kukán állok a a zuhanyzó mellett, és teljes blokkolás, fogalmam sincs, hogy miért jöttem be. Vagy a konyhába vízért, de megérkezve ha agyoncsapnának sem tudnám megmondani, hogy miért vagyok ott.

Például most elfelejtettem, hogy miről akartam még ma írni, de már tudom, hogy elhülyültem, így mindent felírok, ahogy eszembe jut, mert egyébként nyom nélkül hagyná el az agyamat. Felkelek és megkeresem a jegyzeteket, addig nézd meg a kedvenc Amazon reklámomat, amelyet pár hónapja újra sugároznak a tévék, és mindig melengeti a szívem.

Szegény kicsi póni, nincs barátja. De kap egy kutyaajtót és bemehet a szobába, hogy a szőnyegre bogyózzon.

Előhalásztam a jegyzetemet, de semmi fontos nem volt rajta. Csak apróságok, mint például, hogy mióta elkezdtük a lombikot, azóta a hétvégén most fordult elő először, hogy átaludtam az éjszakát, és nem kellett hajnalban meglátogatnom a wc-t. Soha nem volt ezzel gondom korábban, hacsak nem ittam meg 2 liter teát lefekvés előtt, nem ébredtem fel. Az injekciózás elkezdése után nem sokkal, gondolom, ahogy a szerveim elkezdtek növekedni és a hólyagomat nyomni, rendszeressé vált az éjszakai menet. Később a terhesség miatt, és az elmúlt hónapokban azóta is minden éjjel séta a bilire, de szerencsére mivel úgyis be kell vennem a pajzsmirigy tablettámat, így nem volt probléma. MIndenesetre a hétvégére annyira kimerültem, hogy nem ébredtem fel. Végre átalszom az éjszakát. 34 év után.

A másik dolog amiről még mesélni szerettem volna, hogy érdekes módon hiába növekszik a hasam, mivel nincs itthon egész alakos tükör, ezért a fejemben nem változott a testképem. Erre a szerdai úszás alkalmával jöttem rá, amikor elsétáltam a csípőmre tekert törülközőben és a bikinimben egy tükör előtt. Meg is ijedtem hirtelen, hogy ki ez a dagadék (én), mert az egy dolog, hogy a fenekem továbbra is kiáll, de mostmár nem tartozik lapos has hozzá, így oldalról kezdek úgy kinézni, mint Donald kacsa.